Küzdelmek az úton – Önhittség

Folyamatos küzdelmet jelent számomra az önhittség, azaz a túlzott büszkeség és fontosságérzés. Persze, aki egy kicsit is ismer engem, az pontosan tudja, hogy az önteltségem szorosan összefügg azzal az állandóan előtörő gyötrő kérdéssel, hogy „vajon elég jó vagyok-e?”.

Hát akkor mi is a baj ezzel az egész dologgal?

Amikor magam akarom megítélni, hogy mennyit is érek, és ezt a képességeim, a teljesítményem, a megjelenésem vagy a társadalmi státuszom alapján teszem, borítékolható a tévedés. Vagy túl sokra tartom magam, vagy éppen alulértékelem magam.

Sem az önteltségem, sem pedig az alacsony önértékelésem nem tükrözi a valóságot, vagyis azt az igazságot, hogy Isten milyen értékesnek tart engem.

Amint egy kicsit is el tudok mélyedni a szívem vizsgálatában, Isten azt mondja:

„Bob, a saját magam mintájára teremtettelek; félelmes és csodálatos alkotóként formáltalak.” (a 139. Zsoltár 14. verse alapján).

A hit útján járva többé már nem kell az önhittséggel vagy az alacsony önértékeléssel küszködnöm. Az Övé vagyok, Ő pedig az enyém! Egyszerre igaz rám, hogy bűnös vagyok, és az Ő gyermeke, akit elfogadott, befogadott.

Csatlakozz hozzám, és alázattal ragadjuk meg a valódi helyzetünket, amely kizárólag Jézus áldozata árán lehetséges!

Veletek együtt az úton,
Bob Snyder/Győri József