Tánc a dallamra

Az a gyülekezeti kultúra, amelyben fiatalkoromban nevelkedtem, egyáltalán nem támogatta a táncparketten való aktivitást. És – bár jó ideje ez már egyáltalán nem hitbeli kérdés számomra – a mai napig, általában nem veszek részt a táncos programokban; csak ülök az asztalnál, és nézem a többieket. Erről a feleségem sokkal többet tudna mesélni, hisz’ ő is kénytelen ilyenkor velem tartani…

A közelmúltban egy ismeretlen eredetű idézetet találtam, amely némiképp más perspektívába helyezte számomra a táncot.

„Remény az, amikor a jövőre vonatkozóan Isten Igéjének a dallamára figyelünk,
hit pedig az, amikor a jelenben táncolunk erre a dallamra.”

A hit most, a jelenben hív részvételre. A tanítványok egy vihar kellős közepén jutottak erre a felfedezésre. Jézust felkeltették, és ezt mondták:

„’Mester! Mester! Megfulladunk!’ Ekkor ő felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, és azok lecsendesedtek. Majd a tanítványokhoz fordult: ’Hol van a hitetek?’ ” (Lukács 8:24-25a – EFO)

A tanítványok korábban már meghallották a jövőre vonatkozóan Isten Igéjének dallamát, a kritikus pillanatban mégsem tudtak hitben táncolni. Én is sokszor azt veszem észre, hogy aggódom a jövő miatt, ahelyett, hogy hittel, Isten ígéreteiben bízva kezdenék részt venni a jelenben.

Csatlakozz hozzám ezen a héten! Táncoljunk a mennyei parketten, amit a Teremtő készített számunkra! Ne csupán a kottát nézzük, mert a tánc közben éljük át azt az örökkévaló dallamot, amely gyorssá és könnyeddé teszi lábainkat.

Veletek együtt az úton,
Bob Snyder / Győri József