Relevancia versus reverencia
avagy fontosság versus tisztelet

Naponta zajlik bennem a küzdelem két dolog között: az egyik a relevancia – erős vágy bennem, hogy menő és a környeztem által elfogadott legyek, a másik pedig a reverencia – az a vágyam, hogy Isten tetszésére éljek, és minden dolgom Őt dicsőítse.

Ma is könnyen felidézem azt az érzést, ahogy gimis koromban egyáltalán nem éreztem magam fontosnak, relevánsnak, hiszen nem tartoztam a „kemény maghoz”. A szerető családom és a Jézusban való hit biztosította számomra a túlélést, így érezhettem magam értékesnek.

Ahogy aztán teltek az évtizedek, rájöttem, hogy az ember fontossága, relevanciája sokszor bizony igen rövid életű, és könnyen felváltja a jelentéktelenség, az irrelevancia. Ezzel szemben viszont Isten tisztelete, reverenciája mintegy előjátéka az örökkévalóságban átélhető fontosságnak, relevanciának.

„Mert én arra tekintek (azt nagyra értékelem)*, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli.” (Ézsaiás 66:2 – UFO)

Csatlakozz hozzám, válasszuk azt, hogy Istent tiszteljük, és így találjuk meg azt, hogy mennyire is vagyunk értékesek, fontosak. Az idegen szavakkal kifejezve: először az Isten iránti reverencia, és Őbenne találunk relevanciát.

Veletek együtt az úton,
Bob Snyder/Győri József

 

*(a NIV angol nyelvű fordítás szerint)

Eredeti angol verzió: https://www.ihsglobal.org/founders-blog/view/1688/my-relevance-vs-my-reverence