2020. 30. hét

Időnként arra van szükségünk, hogy kevesebbet tegyünk

Gyermekkoromtól kezdve sokáig azt gondoltam, hogy Istennek van egy részletes terve, amiben minden tennivalónk szerepel, amit szeretné, ha életünkben elvégeznénk. Azt hittem, úgy hagyhatjuk el ezt a világot, ha minden ránk bízott teendőnket elvégeztük. Azonban, már egy jó ideje tudom, hogy az Isten szerint való cselekedeteink az Ő bennünk áramló életének a következményei és nem a mi erőlködésünk eredménye.
Az viszont csak mostanában vált számomra nyilvánvalóvá, hogy azzal is Őt dicsőítjük, ha nem teszünk olyan dolgokat, amikre nem vezet minket. Sokunk számára sokkal könnyebb tenni, mint nem tenni.

Rájöttem, hogy Isten nem azt várja tőlem, hogy tegyem meg a dolgokat. Sőt, épp ellenkezőleg, nagy meglepetésemre Ő azt akarta, hogy húzzak ki számos olyan dolgot, amit azon igyekezetemben vettem fel a listára, hogy minél többet megtegyek. Sokunk számára a „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11) a legnehezebb parancs.

Olykor a válasz a legmélyebb szükségünkre akkor érkezik, amikor megértjük, hogy a legjobb módja annak, hogy előrébb jussunk az, ha visszavonulunk. Azon való igyekezetünkben, hogy elérjük a céljainkat, egyre inkább az állandó cselekvés és erőlködés hajt, ami csak kimerít fizikailag, érzelmileg és szellemileg.

Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk megrekedni a szellemi növekedés egy fázisában, ami egy állandó buzgólkodást jelent. Pedig arra lenne leginkább szükségünk, hogy abbahagyjuk a futkosást, leüljünk és csendben legyünk. Amikor megtesszük ezt az egyszerű lépést, Isten meg fogja mutatni az erdőből kivezető utat és visszavisz a főútra, Krisztus nyugalmába.

Steve McVey /részlet
Magyar fordítás: ahitatok.hu