42. hét

Tettrekész együttérzés

„Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: “Ne sírj!”” (Lukács 7:13)

Nincs olyan megpróbáltatás, nehézség vagy kihívás, ami ma az utadba kerül, amivel az Úr Jézus ne tudna azonosulni.

Abban a pillanatban, amikor belekerülünk a problémába, Jézus is átérzi azt és kész együttérezni a gyengeségünkkel, mert „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsidók 4:15).

Jézus ugyanazzal az együttérzéssel fordul feléd, mint a naini özvegy felé, amikor meglátta, hogy a halott fiát viszik ki a városkapun, hogy eltemessék (Lukács 7:11-15). Szörnyű lehetett az asszony számára elveszíteni egyetlen fiát, miután a férjét is elveszítette. Borzasztó arra gondolni, hogy egyedül maradsz a világon,   minden támogatás nélkül. Az asszony fájdalma láttán Jézus nagyon megindult és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

Néhány vallási vezető is valószínűleg odament hozzá, és ilyesmiket mondhattak neki: „Valamit nagyon nem jól csinálsz. A férjed meghalt, és most az egyetlen fiadat is elveszítetted. Kérd Istent, mutassa meg milyen bűnt követtél el, és tarts megbánást………..”

Hát nem csodálatos, hogy Jézus nem ilyen szavakkal illette, egy szóval sem kárhoztatta, és nem nehezítette meg még inkább a helyzetét. Ehelyett együttérző volt és vigasztalta, hogy ne sírjon. Ugyanez a Jézus lép oda hozzád a legelkeseredettebb helyzetedben együttérez veled és neked is ezt mondja: „Ne sírj!”

De Jézus nem áll meg az együttérzésnél: „Ó szegénykém! Annyira sajnálom azt, ami veled történt!” Nem. Az együttérzése arra indítja Őt, hogy megtegye azt, amire éppen szükséged van. Ezért támasztotta fel az özvegyasszony fiát!

Kedves barátom, nyugodj abban az igazságban, hogy az a Jézus, aki most az Atya jobbján ül, megérti azt, amin átmész és megindul a gyengeségeden. Jézus együttérzése arra vezeti Őt, hogy életet leheljen a halott helyzetedbe, és a javadra fordítsa a dolgokat.

Joseph Prince részlet
Magyar fordítás: ahitatok.hu