12. heti üzenet

Teljes szívvel-lélekkel

Kerestek majd engem, és meg is találtok, mert teljes szívvel-lélekkel kerestek. (Jeremiás 29:13, EF)

(tovább…)

«« »»
H K Sze Cs P Szo V

(2015. szeptember 4. óta)





website statistics



dr. Süle Ferenc: A tudomány és a hit harca

2017. március 16.

A tudomány és a hit harca

A Nagykovácsi Református gyülekezetben elhangzott előadás alapján.

Süle Ferenc dr.

1. Az előadás alapja : A volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipót) Valláslélektani Pszichiátriai Osztályán a korszellem által az emberi specifikumukban – lelki, szellemi valójukban – legsújtottabban sérült betegeit kezeltük. Olyan betegeket vettünk fel az osztályra, akinél a pszichiátriai zavar a komoly vallási, spirituális élet valamilyen formájával keveredve jelent meg. Az osztály különösen jó lehetőséget nyújtott a vallási és spirituális élet kapcsolata kérdéseinek gyakorlati lélektani vizsgálatára. A gyógyulás tapasztalatainak közvetlen visszajelzései az alkalmazott gondolatok és beavatkozások közvetlen értékelésére adtak lehetőséget.

2. A történelem során a keresztény egyházak Jézus hármas küldetéséből – az evangélium hirdetése, a betegek gyógyítása és az ördögök kiűzése – az utóbbi kettőről lényegében lemondtak. Ezeket a feladatokat a középkortól egyre inkább a tudományok területén dolgozók vették át. A folyamat súlyos kríziseken, emberáldozatokon keresztül zajlott. A tudományok fejlődése következtében az emberek világképe egyre jobban kitágult és a vallásos világképpel összeegyeztethetetlenül szembekerültek. Galilei után ugyan egy hallgatólagos megegyezés jött létre a két terület között: a tudományok a természeti világgal foglalkoznak és vallásoké marad a természetfeletti terület.

A tudományok és a vallás ütközésének három nagy fázisát különíthetjük el, melyek érdekes sajátosságokkal rendelkeznek. A legfontosabb jellegzetesség ezek között, hogy az embertől legtávolibb területekről indult ki és az emberi specifikumhoz, az emberi élet lényegéhez fokozatosan került közelebb. A küzdelem a kezdeti véres formától – máglyahalál, vallásháborúk – egyre inkább keresztényibb formákat öltött és jelenleg már az együttműködés keresése a jellemzőbb. Minket, orvosokat és különösen a pszichiátereket a probléma közvetlenül érint. Tapasztalataim alapján erről kívánom néhány gondolatomat közre adni.

3. Az általános szakrális világkép megbomlása a középkor végén kezdődött. A reneszánsz a három spirituális értékdimenzió közül (igazság, szépség és jóság) a művészetek, majd a tudományok felkarolását eredményezte. A kor kritikus momentuma volt ebben a pápaválasztás (Bakócz vagy Medici? Üdvösségcédulák.) és a reformáció kibontakozása, melyekre most nem térhetek ki.

A természettudományok és az egyház ütközésének és szétválásának első szakasza ekkor zajlott. A XV. századtól a csillagászat, földrajz, matematika, kémia, fizika jelentős fejlődésnek indult. Új földrészeket fedeztek fel, a hajózás és a kereskedelem egyre növekedett, a világban való tájékozódás egyre fontosabbá vált. A geocentrikus és heliocentrikus világkép azonban súlyosan ütközött egymással. A második szakasznak a XVII – XIX. századot vehetjük, amikor a technikai tudományok a gépek, műszerek feltalálásával a biológia és az orvostudomány fejlődését hozták létre. Ez már közelebb állt az emberek mindennapi életéhez, az emberek testi működését is közvetlenebbül érintette. A krízis a világ fejlődéselméletében, különösen az ember kialakulásának a darwini elméletében csúcsosodott ki. Bár az Isten éltető szeretetében élő ember számára, ha nem is ismeri a rendszerelmélet alaptéziseit egy rendszer fejlődéséről, az a csodálatos fejlődési ív, amit a Bibliában és a tudományokban lát, éppen ennek az éltető szeretetnek megnyilvánulása, mégis ennek belátása sokáig hiányzott.

A tudományok fejlődése a XIX – XX. században ért el a harmadik szakaszhoz, az ember specifikum, azaz lelki, szellemi voltunk kutatásához, ami jelenkorunk szellemi feladata is. A mélylélektanok egy része – Jung, Frankl, Rogers, a Transzperszonális pszichológusok többsége, stb. már az emberi lélek terültén is kezdi megtalálni a Biblia emberre vonatkozó alapigazságait.

4. Bibliával élő keresztényeknek fontos látnunk, hogy a természettudományok az addigi és korabeli világfelfogással, világképpel ütköztek nem a keresztény élő hit, a bibliai alapigazságok szemléletének lényegével. Ezt szeretném kifejteni.

A különböző vallásokat a minden emberben lévő spirituális szükséglet, törekvés történelmileg és földrajzilag kialakult kultúráinak tekinthetjük. A vallás az emberi lélek jelensége, máshol nem találjuk. A pszichológia illetékessége tehát adott. A vallásos világképek többsége, köztük a keresztényeké is úgy mondjuk projektív, azaz a szellemi tartalmakat a külvilágba kivetített volt. A görögök istenei például még a lakosság között járkáltak, Dante a kozmosz képéről részletes térképet közölt velünk, stb.. A szellemvilágot a vallások többsége tehát a külső világunkban, vagy annak ismeretlen területeiben képzelte el, és isteneiket érzékszerveinkkel külsőleg is észlelhető valóságnak vélték.

A természettudományok fejlődése azonban ezt a projektív világfelfogást fokozatosan teljesen lehetetlenné tette, de ez a folyamat csak lassan tudatosodik. A közvetlenül érzékelhető valóságban se távcsövünkkel, se mikroszkópunkkal nem található a szellemvilág. Ez a projekció visszavonására kényszeríti az embert és ez az elvallástalanodásának egyik fő lélektani oka korunkban.

De hol van akkor a szellemvilág, az Isten országa? – kérdezhetjük. A Biblia azt tanítja: „Istent soha senki nem látta” (I.Ján:4,12.). „Az Isten nem lakik emberkéz alkotta templomokban”. (ApCsel. 17.24. 1Kir 8,27; Ézs 42,5.). Maga Jézus azonban pontosan meghatározza: „Az Isten országa tibennetek van” – ezért, az emberben, az emberek közötti viszonyokban keresendő. (Lk:17, 20-21.). Az Isten temploma maga az ember, ahogy Jézus magát nevezi (Mt:26,61.), és Pál kérdi a korintusiaktól: „… nem tudjátok, hogy a ti testetek, amit Istentől kaptatok az a bennetek lévő Szentszellem (Szentlélek) temploma?” (I.Kor:6,19.).

Az embernek ez kitüntetett volta, hogy szemben az állatvilággal az érzékszerveinek közvetlen érzékelésén túli képességei is vannak: például gondolkodik, értékminőségeket érzékel (igazság, szépség, jóság), tud tudatosan absztrahálni, fantáziálni, az ismeretlenről intuitív megérzései vannak, stb.. A spirituális érzékelés az istenképűségre teremtettségünk méltósága. A tudomány tehát akaratán kívül tisztította a keresztény világképet.

5. Lélektani értelemben vallása mindenkinek van, ebben a Biblia és a mélylélektan megegyezik, még akkor is, ha egyeseknek a hasuk, vagy egyéb szervük, vagy a mammon az istenük, ahogy az Írás is mondja. Nyugati kultúránkban a keresztény gyökereink megtagadása a tudományok ismeretének hiányából is származik és a spirituális életet romboló, destruktív folyamat jele.

6. Jézus azt mondja: „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Út és nem állomás. A keresztény ember kereső ember. (Mt:6,33.). „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható”. Jézus a szívünk mélyén, a tudattalanban lakik és munkálkodik bennünk. Az alapkérdés: mit teszünk Vele. Mit teszünk a bennünk szóló szelíd csendes hanggal, az ajtónk előtt álló és zörgető Jézussal? Nem törődünk vele, elfojtjuk, kiöljük magunkból vagy másokból? Ez a tudatos egónk felelőssége. Ő meg tud bocsátani, és ha megöltük is feltámadott. Ez az emberi tévedés, bűn igazi megoldása és a belső vezetés. Ez a keresztény örömhír! A keresztben megláthattuk milyen az ember és milyen az Isten.

 

Megjelent: 2015.Tál és Kendő kiadvány

 

2017.01.14. Regionális találkozó – Miskolc

2017. január 30.

A találkozón elhangzott előadások letölthetők itt:

Rivasz Tóth Krisztina

Kiss Ákos Levente

Kovács Istvánné Ágnes

Az Európa Rádió engedélyével.

 

3. heti üzenet

2017. január 16.

3. hét

Miért legyünk optimisták 2017-ben?

Mit látsz, ha az újévre tekintesz? Mindannak ellenére, amit a világban látunk, nekünk mégis van okunk az optimizmusra. Ennek az alapja pedig az isteni szeretet.

A Benne való hitünk az eszköz, amin keresztül az életünkre árasztja mindazt a jót, amit eltervezett számunkra. Minden egy egyszerű kérdésre szűkíthető le: Hiszed-e, hogy Isten azt akarja, hogy megtapasztald és élvezd az áldásait? Jézus egyszer azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29) Fontos hinnünk Isten jóságában és tudnunk, hogy ennek a befogadói vagyunk.

Jó dolgokat vársz Istentől?

Azt várod, hogy jobbra vagy rosszabbra fordulnak a dolgok? Amit várunk meghatározza, hogy mit fogunk megtapasztalni.

Izrael 40 éven keresztül bolyongott a pusztában, miközben az Egyiptom és Kánaán közötti távolságot 11 nap alatt meg lehetett volna tenni. Miért tartott nekik ilyen sokáig, hogy bejussanak az Ígéret földjére? A Biblia azt mondja,  „hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsidók 3:19). A földi paradicsomtól 11 napnyi távolságra voltak és mégis a saját maguk által kijelölt nyomorúságban tengődtek 40 évig; és mindezt azért, mert nem hittek Istennek. Talán, Izraelhez hasonlóan te is a pusztaságban bolyongsz és körbe-körbe jársz már évek óta. Isten azt üzeni, hogy ideje elfogadni és befogadni a jó hírt: Atyád kihoz a pusztaságból.

Elhiszed, amit Isten mond az előtted álló ösvényről? Azt mondja: „Az igazak ösvénye, mint a hajnali világosság: minél tovább haladnak rajta,  annál jobban ragyog, egészen a déli verőfényig” (Példabeszédek 4:18, EF). Az a jó hír, hogy te igaz vagy, mert Jézus Krisztus igazzá tett!

Jézus Krisztus az út a fényes jövőhöz. Ezért van okunk arra, hogy pozitívak legyünk. Gondolkodj azokon, amiket a Szentírás mond

 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29:11).

Pál apostol így tett. Győzedelmesen fogalmazott: „Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni” (Efezusi 3:20, EF) Akármit is mutatnak a körülményeid, ne add fel Istennel kapcsolatban!  Reménységgel tekints előre.

Steve McVey /részlet

Magyar fordítás: ahitatok.hu

 

1. hét

2017. január 2.

1. hét

Új kezdet

A kegyelem üzenetébe be van ágyazva egy új kezdet lehetőségének ígérete. A Jeremiás siralmaiban leírtak nem hagynak kétséget afelől, hogy Mennyei Atyánk olyasvalaki, Akinek az irgalma és kegyelme felajánlja a lehetőséget, hogy újra és újra kezdjük.

Isten, prófétáján keresztül üzeni: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23)

A tavalyi év már történelem. Az újesztendő üres lapként áll előttünk, arra várva, hogy üdvösségünk Szerzője az időnek ebbe a síkjába beleírja azt a történetet, amit az örökkévalóságban már véghezvitt. A megbánások, a bukások, a sikertelenségek, a bűnök és bármi, ami eszedbe jut – bármi, amit megbántál a múlttal kapcsolatban, már eltűnt. Egy új év vár rád. Nézz fel Mennyei Apukádra, és izgalommal várd a következő fejezetet, melynek címe: „2017”.

A bűneid megbocsáttattak. A hibáid feledésbe merültek. A bűntudatnak vége. A kudarcaid eltűntek a történelem lapjain. Ne nézz visszafelé. Felejtsd el, ami mögötted van és feszülj neki annak, ami előtted áll, fuss a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztusban adott kincséért (Filippi 3:14).

Tékozló fiúk, hazajöhettek most már! Pusztában élő keresztények, a Kánaán felé vezető út nyitva áll előttetek! Bűntudattal megterhelt szentek, minden rossz a feledés tengerébe merült! Gyere ki a múltból. A mai nap egy új nap. Éppen csak átlépted az új év küszöbét. Atyádnak tervei vannak, és alig várja, hogy megmutassa neked, amit szeretettel elkészített számodra. (Steve McVey Magyar fordítás:ahitatok.hu)

„Az Ő szerető-kedvessége soha nem fogy el, és együttérzése soha nem szűnik meg” (Jeremiás siralmai 3:22, angolból).

 

 

 

Levél szeretteimnek

2016. december 23.

Kedves Szeretteim!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek a nevem megemlítése nélkül, hogy születésnapom egyre közeledik.

Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer az évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az igazi okát az ünneplésnek.

Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.

Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. De tudjátok mi történt? Engem meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót, pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni.

Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.

Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva : HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá : Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna.

Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit.
Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem?
De megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget.

És tudjátok ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy az életemet adjam értük, hogy megmentsem őket.
Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.

Még valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét.

Hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos, hatalmas összejövetel, amit soha senki még elképzelni sem volt képes.

Most még dolgozom rajta. Ma küldöm ki a meghívókat – egyet személyesen: Neked.

Tudni szeretném, szándékozol-e részt venni, és foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe – merthogy csak azok jelenhetnek meg az ünnepségen, akiknek nevei ott szerepelnek.

Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok kívül maradnak. Légy felkészült, mert amikor minden kész, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.

Hamarosan látjuk egymást!

Szeretlek:
Jézus Krisztus

karacsonyi-udvozlo

Tál és Kendő 2016. december

2016. december 15.

Kedves Kollégák, kedves Testvérek!

Fogadjátok szeretettel újságunk karácsonyi számát és egy dalt, ami a legnagyobb ajándékról, Jézusról szól.

Áldott, békés, boldog Karácsonyt és Új Esztendőt kívánunk szeretettel!

KOMT vezetőség

 

„A Királynak van még egy lépése”

2016. november 28.

Kedves Olvasók!

Nagyon sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe és ragadjuk meg közösen,hogy: „A Királynak van még egy lépése”, azaz Jézusnak van még egy lépése,hogy helyre állítson bennünket,családunkat,a magyar egészségügyet és a nemzetünket!!

Áldott elmerülést kívánok Őbenne!

Szeretettel:

Kati

 

Támogassa adója 1%-ával a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságát!

   Adószám: 19661270-1-43

Nyilatkozat az 1% felhasználásáról a korábbi években

Társaságunk 2016. évi működését, szakmai programjait és a XX. Országos Konferenciát az Emberi Erőforrás Minisztérium támogatta.

KOMT XX. konferencia (2016. november 4-5.)

A konferencián elhangzott előadások hangfelvételei ide kattintva elérhetők.

 

Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága XX. Országos konferencia

Téma: Gyógyítsunk együtt!

2Móz 15,26 „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.”

Új időpontja: 2016. november 4-5.

Új helyszíne: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanács székháza

1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.

konferencia-XX

Információk feltöltés alatt.

A 2015. évi konferencia az Emberi Erőforrás Minisztérium támogatásával valósult meg.
KOMT 2015. évi konferencia képekben
 

Tisztelt KOMT tagok!
Tisztelt Érdeklődők!

A 2015. évi KOMT konferencia hanganyaga ide kattintva elérhető!

2015. évi konferencia ELŐADÁSOK rövid kivonata